Náray Erika

Mikor hallottam a nevét, nem tudtam elképzelni, hogy nézhet ki. Csak egy hangot ismertem, ami mindig megnyugtatott, aminek furcsa módon mindig örültem, bár sosem láttam a mögötte lévő embert. Akkoriban még kicsi voltam, és anyukám minden nap azzal a hanggal kezdte a napot, hogy „Gyerünk, ébredj fel, és kapcsoljuk be a rádiót!"

Egész nap szólt a rádió, és ahogy a legtöbb kisgyerek, én is nagyon megszerettem. Megemlékeztem a híradó pontos kezdéséről, a délelőtti adások kedves hangjairól, a délutáni mesékről és a reggeli műsorok vidám zenéjéről. A rádióban oly sok minden történt, annyi mindent meg lehetett tudni, és olyan sok szép hang hallatszott, hogy még tizenéves koromban is gyakran bekapcsoltam. Egy hang azonban mindig kiemelkedett a többi közül, és mindig azt mondtam, hogy ha egyszer rádiósként dolgozhatok, szeretném, ha az én hangom is ilyen lenne, mint az övé. Ez a hang Náray Erika hangja volt.

Náray Erika nemcsak hangjával, hanem személyiségével is lenyűgözött. Mindig vidám, kedves és segítőkész volt, és mindenki szerette. Kollégái elmondták, hogy mindig volt egy jó szava mindenkinek, és mindig ott volt, ha valakinek segítségre volt szüksége. A hallgatók pedig egyszerűen imádták a műsorait. Erika olyan volt, mint egy barát, aki minden nap meglátogatott a hallgatói otthonában, és vidámságot, jókedvet hozott magával.

Erika halála hatalmas veszteség volt a rádiózás és a hallgatók számára. De emlékét még ma is őrizzük, és hangját még mindig hallani lehet a rádióban. Amikor meghallom a hangját, mindig arra gondolok, hogy milyen csodálatos ember volt, és milyen sokat tett a magyar rádiózásért. Köszönöm, Erika, hogy mindig ott voltál nekünk!

• Náray Erika csodálatos hangja
• Segítőkész és kedves személyiség
• A hallgatók imádták
• Hatalmas veszteség a rádiózás és a hallgatók számára
• Emlékét még ma is őrizzük