Macron úr, kérem, hallgasson meg!

Drága Emmanuel Macron elnök úr,
Engedje meg, hogy egy aggódó francia polgárként néhány szót szóljak Önhöz. Szülő vagyok és tanár, és mélységesen aggódom hazám jövője miatt.
Hallottam, hogy a közelmúltban azt mondta, hogy szeretné "megújítani a nemzetet". Velem sok más francia ember is egyetért abban, hogy ez nagyszerű célkitűzés. De nem biztosak abban, hogy a módszere helyes.
Az ország megreformálása nehéz feladat. Megértem, hogy nehéz döntéseket kell hoznia, de attól tartok, túlságosan elhamarkodott a dolgokban. A sárga mellényes tüntetések megmutatták, hogy az emberek nem állnak készen ilyen drasztikus változásokra.
Az embereknek szükségük van a biztonságérzetre. Tudniuk kell, hogy lesz munkájuk, lakhatásuk, egészségügyi ellátásuk. De az Ön reformjai közül sok úgy tűnik, hogy éppen ezt a biztonságérzetet veszi el tőlük.
Pédául a nyugdíjreformja. Az emberek évtizedek óta keményen dolgoznak, és jogosan várják, hogy nyugdíjas éveikben élvezhessék az élet gyümölcseit. De Ön most azt tervezi, hogy megemeli a nyugdíjkorhatárt. Ez azt jelenti, hogy az embereknek tovább kell dolgozniuk, miközben kevesebb jutalomban részesülnek.
Mondja, ez igazságos?
Ugyanez vonatkozik a munkaerőpiaci reformra is. A kormány azt mondja, hogy ez javítani fogja a vállalkozások versenyképességét. De sokak számára úgy tűnik, hogy ez csak a munkavállalók jogainak csökkentését szolgálja.
Megértem, hogy nehéz egyensúlyt találni a gazdasági növekedés és a szociális igazságosság között. De attól tartok, hogy Ön túlságosan is a gazdasági növekedésre összpontosít, és elfelejti a szociális igazságosságot.
A francia nép több mint két évszázada küzd a köztársaságért és a szabadságért. Nagyon keményen küzdöttünk azért, hogy a mai szociális rendszerünket felépítsük. Nem hagyhatjuk, hogy mindaz, amit felépítettünk, elveszítse.
Ezért kérjük, Emmanuel Macron elnök úr, hallgassa meg aggodalmainkat! Lassítson le egy kicsit, és beszélgessen velünk a reformjairól. Olyan megoldást találjunk, amely működik mindenkinek, nemcsak a gazdagoknak és a hatalmasoknak.
Franciaország jövője Önön múlik. Kérem, ne hagyja cserben a népét!
Tisztelettel,
Egy aggódó francia polgár