Kristálypalota-Manchester City

Végre itthon vagyok! Már hónapok óta várom ezt a napot. Amikor idejönök, mindig felidézem a gyerekkoromat, és hogy mennyire szerettem itt játszani. A kertünk tele van gyümölcsfákkal, és mindig szaladgáltam a szőlőben és a málnabokrok között. Imádtam a bátyámmal birkózni a füvön, és apával focizni a kapuban.

Hiányzik a régi házunk, de azért örülök, hogy legalább az új otthonunk is közel van a parkhoz. Ráadásul innen látom a Kristálypalotát is, ami mindig emlékeztet arra, hogy milyen közel vagyok a gyerekkori otthonomhoz. Néha eljövök ide sétálni, és ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szép helyen nőttem fel.

Ma is hosszú sétát tettem a parkban, és közben elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha több időt tölthetnék itt. Régen minden nap itt játszottam, de mostanában már csak ritkán jutok el ide. Pedig olyan sok szép emlék köt ehhez a helyhez. Emlékszem, amikor még kicsi voltam, és a bátyámmal építettünk egy kunyhót a fákból. Órákat töltöttünk el benne, játszva és beszélgetve. És emlékszem arra is, amikor az apámmal fociztunk a kapuban. Mindig ő volt a kapus, én meg próbáltam gólt lőni neki. Nagyon jó volt, és mindig büszke voltam magamra, amikor sikerült.

Ma is fociztam egy kicsit, de már nem úgy megy, mint régen. Akkor még tele voltam energiával, és órákig bírtam futni. Ma már csak pár percig bírom, aztán elfáradok. De azért még mindig élvezem, és mindig örülök, ha eljöhetek ide sétálni. A Kristálypalota mindig emlékeztet arra, hogy milyen közel vagyok a gyerekkori otthonomhoz, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szép helyen nőttem fel.